Az asztrofizika a fizika és a csillagászat része, mely a csillagok fizikájával foglalkozik, beleértve felépítésüket és fejlődésüket. Vizsgálja a csillagok, fizikai tulajdonságait (állapothatározóit), ami alapján modelleket állít fel a belsejükben végbemenő fizikai folyamatokra, például energiatermelésükre. A csillagok fizikai tulajdonságait az ún. állapothatározókkal jellemezhetjük. Ezek olyan fizikai adatok, amelyek a csillag egészére jellemzők. Értékük a csillag teljes belső felépítésétől függ, és aránylag hosszú időn keresztül változatlan. Valamely állapothatározó az idő során csak akkor változik meg, ha a csillag belső szerkezetét érintő folyamatok mennek végbe. Az ilyen, közvetlenül nem észlelhető folyamatokban mutatkozik meg a csillag fejlődése. Az állapothatározók e fejlődés nyomon követésében fontosak.
Asztrofizika - a csillagászatnak az égitestek és kozmikus jelenségek fizikai természetével foglalkozó területe, amely magában foglalja a bolygók, a csillagok (és csillaghalmazok), a csillagközi anyag, a galaxisok (és galaxishalmazok) tulajdonságainak, szerkezetének és időbeli viselkedésének vizsgálatát. Az asztrofizika a csillagászati megfigyelésekre - az elektromágneses sugárzás által hordozott információkra, valamint kozmikus eredetű részecskék észlelésére - támaszkodik. A 20. sz. végére az elektromágneses színkép valamennyi tartománya elérhetővé vált a csillagászat számára: az optikai és rádiócsillagászat mellett így kialakult az infravörös, az ultraibolya, a röntgen- és a gammacsillagászat is. Az egyes égitestekről vagy kozmikus jelenségekről végzett valamennyi megfigyelés magyarázata is az asztrofizika feladata...
Elméleti asztrofizika fizikai alapjai jegyzet az I. éves csillagász mesterszakos hallgatók számára. Az oldal vázlatosan magyarázza el az elméleti asztrofizikai alapokat. A jegyzet PDF formátumban tölthető le.
Extragalaktikus Asztrofizika bemutatása. Az előadás nagyobbik része (mintegy háromnegyede) a galaktikus dinamika tárgykörével foglalkozik: az ütközésmentes Boltzmann-egyenlettel, az elliptikus galaxisok szerkezetével, majd pedig a spirálgalaxisok tányérjának vertikális és horizontális felépítésével. Az utolsó három előadás szemelvényszerűen tér ki az extragalaktikus asztrofizika héhány kérdésére: a nagyléptékű szerkezetre, a galaxishalmazokra és a kvazárokra.