Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást vizsgáló Planck-szonda képein minden objektum csak zavart jelent, amelyet a csillagászoknak el kell távolítani az adatokból, hogy előtűnjék a vizsgála - Csillagászat magazin
részletek »

A Magellán-felhők a Planck-szonda képén

Érdekességek a csillagászattal, bolygónkkal, holdunkkal, naprendszerünkkel és az univerzummal kapcsolatban.
Csillagászat magazin
Itt vagy: Csillagászat magazin » Hír olvasása
Oszd meg másokkal
A Magellán-felhők a Planck-szonda képén
A Magellán-felhők a Planck-szonda képén
A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást vizsgáló Planck-szonda képein minden objektum csak zavart jelent, amelyet a csillagászoknak el kell távolítani az adatokból, hogy előtűnjék a vizsgálat igazi tárgya.
A képen a Tejútrendszer két legközelebbi galaxisszomszédja, a 160 ezer fényévre lévő Nagy és a 200 ezer fényév távolságban fekvő Kis Magellán-felhő látható, előbbi a kép közepén, utóbbi a bal alsó sarok közelében. Minthogy tömegük csak tízmilliárd, illetve hétmilliárd naptömeg (szemben a Tejútrendszer vagy az Androméda-köd több százmilliárd naptömegével), ezért a törpegalaxisok közé sorolják őket.

A Planck-szonda mérései alapján készült képeken a háttérsugárzás előterében számtalan galaxis látható, valamint a Tejútrendszer csillagközi anyaga. Ezeket a csillagászoknak mind el kell távolítaniuk a mérésekből, hogy a ténylegesen a háttérsugárzásra vonatkozó adatokat megkapják. Ugyanakkor ez a fő cél szempontjából fölösleges információ felhasználható maguknak a zavaró objektumoknak a tanulmányozására.

A kép felső részén a vörös, a narancssárga és a sárga különböző árnyalataiban a Tejútrendszert átható diffúz anyag látható, amely a déli égbolt Kaméleon csillagképében található csillagkeletkezési területhez tartozik. Emellett jól kivehető a Kaméleon sűrű gáz- és porfelhőiből, azaz a bal felső sarokból kiinduló, a kép átellenes sarka felé mutató szálszerű képződmény (filamentum). A Planck képén a két Magellán-felhő között látható poros szál azonban sokkal közelebb van hozzánk, mint a két törpegalaxis, távolsága csak körülbelül 300 fényév.

A bemutatott képen - akárcsak egy korábbi cikkünkben bemutatott, hasonló színezésű Planck-interpretáción - a színek a por emissziójának erősségét jelzik, feltárva a csillagközi felhők szerkezetét. A szálak a polarizációs mérések eredményét, azaz a mágneses tér szerkezetét jelenítik meg. A por emisszióját a Planck-szonda 353, 545 és 857 GHz frekvenciákon végzett mérései alapján ábrázolták, míg a mágneses tér irányát a 353 GHz-en végzett polarizációs mérések alapján jelenítették meg. A képen ábrázolt terület átmérője az égbolton mintegy 40°.

A kép jobb alsó sarkában a kék különböző árnyalataiban mutatkozó területen a Planck frekvenciáin a leggyengébb az égbolt sugárzása, vagyis abban az irányban nagyon csekély a kozmikus por koncentrációja. Az örvényszerű képződmények viszont nem valóságosak, azokat nagyobb részben a műszer zaja okozza.

Both Előd
Hirdetés
Diffúz por- és gázfelhők a déli Kaméleon csillagkép csillagkeletkezési helyei környékén, a két Magellán-felhővel. (Kép: ESA / Planck Collaboration)
Szólj hozzá a cikkhez
Címkék - Planck-szonda, Magellán-felhők
Nyomtatás
Oldalajánló
Vissza a hírekhez
Szólj hozzá
- 2015-10-11 17:51:23
Szólj hozzá a cikkhez

Új hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned oldalunkra.

Bejelentkezés
Regisztráció
Eddigi hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás a cikkhez
Tuti menü