Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Az ütközés nem olyan durva, mint két szilárd égitesté, de látványos jelenségek kísérik. Több a szupernóva és a fényes röntgenforrás. - Csillagászat magazin
részletek »

Spirálgalaxisok - ütközés közben

Érdekességek a csillagászattal, bolygónkkal, holdunkkal, naprendszerünkkel és az univerzummal kapcsolatban.
Csillagászat magazin
Itt vagy: Csillagászat magazin » Hír olvasása
Oszd meg másokkal
Spirálgalaxisok - ütközés közben
Spirálgalaxisok - ütközés közben
Az ütközés nem olyan durva, mint két szilárd égitesté, de látványos jelenségek kísérik. Több a szupernóva és a fényes röntgenforrás.
A mintegy 130 millió fényév távolságban lévő, a Nagy Kutya csillagképben látható NGC 2207 és IC 2163 jelű spirálgalaxisokról már korábban megállapították, hogy éppen összeütköznek egymással. A galaxisok ütközése önmagában - elsősorban a folyamat lassúsága miatt - nem túl látványos. Hosszú távon azonban több olyan jelenséggel jár együtt, amelyek az elektromágneses színkép különböző tartományaiban látványosan mutatkoznak meg.

Ezek együttes vizsgálatát különböző űrtávcsövekkel végzett megfigyelések teszik lehetővé. A galaxispárról három képet és azok egyesítését mutatjuk be. A képek összehasonlításával feltűnő a látványos jelenségek térbeli egybeesése, ami a jelenségek közötti fizikai kapcsolatra utal - a kapcsolatot feltételezhetően a közös ok, az ütközés következtében fellépő fizikai változások jelentik.

A két galaxisban 15 év alatt három szupernóvát figyeltek meg. Bár sem a 15 év, sem a három esemény nem elég statisztikai vizsgálathoz, mégis úgy tűnik, az adat alátámasztja, hogy a galaxisok ütközése következtében megnő a csillagok keletkezésének (és következésképpen pusztulásának) a gyakorisága. (A szupernóvák átlagos gyakoriságát galaxisonként és évszázadonként 1-nek becsülik.)
Hirdetés

A galaxispárban feltűnően sok szuperfényes röntgenforrást (ULX, ultraluminous X-ray source) figyeltek meg a Chandra-röntgentávcsővel. A Tejútrendszerhez hasonlóan a vizsgált két galaxisban is sok röntgenkettős fordul elő, amelyekben egy közönséges csillag neutroncsillag vagy csillagtömegű fekete lyuk körül kering. A kompakt égitest erős gravitációja révén anyagot szív el a csillagból, amely a kompakt objektum körül keringve sok millió fokra forrósodik fel, ezért röntgensugárzást bocsát ki. Az ULX-ek pontos mibenléte egyelőre vita tárgya, de a csillagászok a közönséges röntgenkettősök egy speciális típusának vélik őket. Egyes ULX-ekben a fekete lyuk tömege nagyobb lehet a közönséges csillagtömegű fekete lyukakra jellemzőnél, ezek a fekete lyukak olyan tömegosztályát képviselhetik, amelyek létezését eddig még nem sikerült megerősíteni.

A Chandra legújabb képein a két galaxis térségében 28 ULX-et azonosítottak, amelyek közül 12 több év alatt változtatja az erősségét. Utóbbiak közül hét a korábbi felvételeken egyáltalán nem is volt látható, mert azok készítésekor működésük nyugodt szakaszában lehettek. A kutatók erős korrelációt mutattak ki a galaxispárban a röntgenforrások száma és az adott régióban a csillagkeletkezés üteme között. Jól látható a korreláció a kompozit képen, mert a röntgenforrások a spirálkarokba koncentrálódnak, ahol a legnagyobb ütemű a csillagok keletkezése. A korrelációból arra is következtetnek, hogy a kettős rendszerekben a kísérőcsillagok fiatalok és nagy tömegűek.

Ismert jelenség, hogy a képen láthatóhoz hasonló ütköző galaxisokban intenzív a csillagkeletkezés. A galaxisok ütközése következtében a csillagközi gázban lökéshullámok alakulnak ki, amelyek megindítják a gázfelhők összeomlását és bennük a csillaghalmazok kialakulását. A kutatók becslése szerint az ULX-ekhez kapcsolódó csillagok nagyon fiatalok, csak csupán 10 millió évesek lehetnek. (Összehasonlításképpen: a Nap a 10 milliárd évesre becsült élettartamának a felénél jár.) Elemzések szerint a galaxispárban évente mintegy 24 naptömegnyi anyag tömörül különböző tömegű csillagokba. (A Tejútrendszerhez hasonló spirálgalaxisokban évente csak 1-3 naptömegű anyagból keletkeznek csillagok.)

Both Előd
Az NGC 2207 és az IC 2163 összeütköző galaxispárról készített kompozit képet (fent) három űrtávcső felvételeinek egyesítésével hozták létre. Ezeket lent külön is bemutatjuk. A Chandra-röntgentávcső képét rózsaszínnel, a Hubble-űrtávcső különböző optikai sávokban készített képét kék, fehér, narancs és barna színnel, végül a Spitzer-űrtávcső infravörös eredményei pirossal jelenítették meg. (A kép körülbelül 5 szögperc kiterjedésű területet ábrázol, ami a galaxisok távolságában 180 ezer fényévnek felel meg.) (Kép: röntgen - NASA / CXC / SAO / S. Mineo et al., optikai - NASA / STScI, infravörös - NASA / JPL-Caltech)
Szólj hozzá a cikkhez
Címkék - spirálgalaxisok, ütközés, égitest
Nyomtatás
Oldalajánló
Vissza a hírekhez
Szólj hozzá
- 2015-01-29 16:50:11
Szólj hozzá a cikkhez

Új hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned oldalunkra.

Bejelentkezés
Regisztráció
Eddigi hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás a cikkhez
Tuti menü