Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Szupernovák képes leírás - Csillagászat.tlap.hu
részletek »

Szupernovák - Csillagászat.tlap.hu

Képes leírás

Itt vagy: csillagaszat.tlap.hu » Szupernovák
Keresés
Találatok száma - 4 db
Fúzió az Univerzumban: amikor egy óriáscsillag meghal

Fúzió az Univerzumban: amikor egy óriáscsillag meghal

Székely Péter , Szegedről, és Benedekfi Örs, a németországi Garchingban lévő Európai Fúziófejlesztési Egyezmény (European Fusion Development Agreement, EFDA) munkatársa azt vizsgálja, hogy hogyan hal meg egy csillag és milyen hatással lenne a földi életre egy közeli szupernova-robbanás. 1987. február 23-án reggel 7.35-kor egy kilométerrel a földfelszín alatt a Kamiokande II japán neutrínó detektor egy másodperc alatt 11 neutrínót észlelt. Ez nem tűnik megrázó hírnek, azonban tudnunk kell, hogy nagyon nehéz megfigyelni a neutrínókat, mert alig lépnek kölcsönhatásba az anyaggal. A detektor általában csupán néhány, Napból érkező neutrínót észlel naponta, így az aránylag sok neutrínó észlelése különleges eseményre utalhat: valahol az Univerzumban meghalt egy óriáscsillag...

Mi is az a szupernóva?

Mi is az a szupernóva?

Az 1900-as években tanulmányozott nóvák minden bizonnyal olyan fényesek lehettek, mint a Tycho Brahe és Kepler által tanulmányozott szörnyetegek, vagy a kínai asztronómusok által még korábban megfigyelt nóvák. 1934-ben egy svájci csillagász, Fritz Zwicky (1898-1974) ezeket a fényesen ragyogó nóvákat szupernóváknak nevezte el. A szupernóvák tanulmányozása (közönséges szemmel tartásukon és azon a megállapításon túl, hogy nagyon fényesek) egy francia csillagásszal, Charles Messier-vel (1730-1817) vette kezdetét. Üstökösvadász volt, akit egy ízben egy olyan felhőszerű folt vezetett az orránál fogva az égen, amelyről bebizonyosodott, hogy nem lehet üstökös. Ezért az 1770-es években egy olyan számozott listát készített, amelyen feltüntette az ilyen ködfoltok helyzetét a többi üstökösvadász figyelmeztetése céljából. A Messier listáján szereplő objektumok gyakran úgy ismertek, mint M1, M2, és így tovább, azoknak a számoknak az alapján, amelyeket nekik adott. Később kiderült róluk, hogy sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, mint az üstökösök. Itt van például a listavezető objektum, az M1, ami egy ködfolt a Taurus csillaképben.

Szupernóvák

Szupernóvák

A szupernóvák két típusba sorolhatók: az I. típusú szupernóvák színképében nincsenek hidrogén jelenlétére utaló vonalak, ezzel ellentétben a II. típusúaknál a hidrogén vonalai a legerősebbek. Ez az első pillantásra talán lényegtelennek tűnő eltérés alapvető különbségre utal ezen objektumok fizikai természetét illetően: a II. típusú szupernóvák nagy tömegű csillagok magjának összeomlásából jönnek létre, míg az I. típusúak olyan objektumokból, melyek nem tartalmaznak megfigyelhető mennyiségű hidrogént (1.ábra). Mivel a hidrogén a leggyakoribb elem a Világegyetemben, az I. típusú szupernóva szülő-objektuma (angolul progenitor) nem közönséges csillag, hanem valamilyen hidrogénszegény objektum, pl. fehér törpe. A II. típusú szupernóvákat kiváltó esemény - a csillag magjának végzetes kollapszusa - a számítások szerint kétféle módon mehet végbe. A 4 - 8 naptömegű csillagok magja az aszimptotikus óriáságon való fejlődés, azaz a hélium elégetésének végén szénből és oxigénből áll, és a nagy sűrűség hatására elfajult, degenerált állapotba kerül. Az energiatermelés leállása után a felsőbb rétegek súlya összenyomja a degenerált csillagmagot, ami ezáltal felmelegszik, és kb. 1 milliárd fok elérésekor beindul a szén és az oxigén fúziója...

Csillagászat magazin hírek
A legnagyobb tömegű neutroncsillagot azonosították új módszerrel spanyol csillagászok
A legnagyobb tömegű neutroncsillagot... Egy úttörő módszer segítségével végzett mérésekkel a valaha észlelt legnagyobb tömegű, mintegy 2,3 naptömegű neutroncsillagot azonosították spanyol csillagászok. A Katalán Műszaki Egyetem (UPC) csillagászati és asztrofizikai csoportja és a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet (IAC) munkatársai az Astrophysical Journal című szaklapban mutatták be eredményeiket,...
Sarki fény ragyog délben a Szaturnuszon
Sarki fény ragyog délben a Szaturnuszon A Szaturnusz gyors tengelyforgása miatt sarki fény látható délben a bolygón egy...
Megtalálták a világegyetem hagyományos anyagának eddig hiányzó részét
Megtalálták a világegyetem hagyományos... Egy nemzetközi kutatócsoport megtalálta az univerzum rejtőzködő hagyományos...
Szupernovák keletkezése

Szupernovák keletkezése

A Spektrum televízión volt egy csillagászati műsor a Napról. Ebben szerepelt az az érdekesség, hogy a Nap fotoszféra alatti rétegei annyira sűrűk, hogy a fény csak lassan tud "felszivárogni" a csillag magjából. A jelenség lényege, hogy a "szerencsétlen foton" kifelé haladva nagyon hamar egy részecskébe ütközik, melyet (ha tud) azon mód gerjeszt. A részecske csak valamekkora idővel később adja le ezt az energiát, persze ismét foton formájában. Ez az emissziós és abszorpciós színkép lényege. Ha jól emlékszem, talán 1-2 cm lehet a fotonok "átlagos szabad úthossza" a Napban, a pontos adatok fellelhetők a szakirodalomban. A csillag látható felszínét nevezzük fotoszférának, amely azért világít, mert a sűrűsége már elég alacsony ahhoz, hogy a fotonok ne nyelődjenek el benne azonnal (Naplégkör). Mire a fény felér a fotoszféráig (ahol a csillag anyagának sűrűsége annyira lecsökken, hogy a fény gyakorlatilag szabadon terjedhet), az a Nap esetében átlag 10.000.000 évig tart! Ez viszont azt jelenti, hogy a Nap 10.000.000x365x86400 másodperc alatt megtermelt energiája állandóan "tárolva van" a Napban fény, illetve gerjesztett részecskék formájában.

Tuti menü